Szerelemszülés, szülésszerelem

Az égi rendező pontosan tudja, hogy igazán mi a jó nekünk. Még akkor is így van ez, ha mi magunk nem vagyunk ebben biztosak. Véletlenek nincsenek.

Csenge Julianna (a mi kis édesünk) születése tökéletesebbre sikeredett, mint ahogy azt mi terveztük. Nem véletlen ;-)

Május 27-én még nem számítottunk érkezésére. Úgy éreztem, hogy június első napjáig eltart készülődése, és csak ezután tervezi a nagy utazást, családja megismerését. Tévedtem. A Bakonyban voltunk, amikor 26-án este nagyon enyhe magzatvíz szivárgást észleltem. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez pontosan mit jelent, vagyis mennyi időt a szülés megindulásáig. Nem voltam nyugtalan, hiszen tudomásom szerint ilyen esetben még akár napok is telhetnek a dolgok tényleges beindulásáig. Este tíz körül azonban arra lettem figyelmes, hogy enyhe görcseim vannak. Nem erősebbek egy közepes menstruációs görcsnél, így én, aki igen görcsölős típus vagyok még erre is fittyet hánytam. Majd mikor felfedeztem a görcseim periodicitását, végre leesett a tantusz… Felhívtam Nandut és kérdésemre, hogy ilyenkor mi a teendő, azt a választ kaptam, hogy talán haza kéne indulni a Bakonyból. (Az út minimum másfél óra…)

Így is tettünk. Mire hazaértünk tízpercesek voltak a fájások, de még bőven a tűréshatáron belül. Nandu azt tanácsolta, hogy feküdjünk le pihenni és ahogy sűrűsödnek vagy erősödnek a fájások jelezzük és ők már repülnek is.

Pont így tettünk. Fél éjfél volt ekkor. Legnagyobb megdöbbenésemre képes voltam (sőt a párom is!) közel három órát aludni! Fél háromkor arra ébredtem, hogy ez már nem tréfa dolog, a fájások erősödtek és már ötpercesek voltak. Erős székelési inger kíséretében, hullámzóan törtek rám. Milyen érdekes, hogy beöntés nélkül is a természet maga elvégzi a szükséges tisztító munkáját. Ebben az időszakban legalább hatszor voltam wc-n. (Olyan könnyedséggel, ami az egész terhességem alatt nem volt jellemző rám.)

Miután hívtam Nanduékat az események felgyorsultak. A kontrakciókat a rózsaszínes magzatvíz pumpálás-szerű kilökődése kísérte. Örültem minden ilyen pulzáló jelenségnek, mert pontosan éreztem, ahogy ezek segítségével az én drága picikém egyre ügyesebben halad a megszületés felé.

Nemsokára  újabb „csodálatos” testi tünetem, a hányás is megjelent. Fel voltam rá készülve, hiszen előző szüléseimnél is lelkes kísérőként vett részt. Most azonban még örültem is neki, hiszen amikor erről a jelenségről faggattam Nandut, azt mondta, hogy a hányás az jó! Hát, ha jó, akkor jó… Örüljünk neki :-) Mivel igaz a mondás, hogy „mint fent, úgy lent”, a garat, száj lazaságával egy időben ellazulnak alsó részeink is. Összezárt, megfeszített szájjal  pedig nem igen lehet hányni. Nem igaz?

És kezdetét vette egy szerelmes születéstánc, amiben párom, Endre fantasztikus partnerem, csodálatos vezetőm és segítőm volt.

Terhességem idején többször beszélgettünk a fájdalom okozta feszültségről, türelmetlenségről. Nem győztem előre bocsánatot kérni Szerelmemtől azért, ha esetleg ingerült, undok vagy haragos arcomat mutatom majd neki a vajúdás alatt. Ez volt egyik legnagyobb félelmem. A nyugodt környezet, a csodálatos kísérők, a valódi háborítatlanság azonban gyógyír volt minden félelmemre. Nem hogy el akartam volna üldözni magam mellől, inkább magamhoz akartam láncolni. Ha egy kicsit is eltávolodott tőlem, azonnal visszahívtam, elképzelhetetlen lett volna egyetlen fájás is nélküle. Belekapaszkodtam és enyhe ringó léptek kísértében hagytam, hogy a fájdalom hosszú hullámaival újra és újra beterítsen. „Táncolj velem, kérlek!” suttogtam folyton. És táncoltunk, összekapaszkodtunk egy csodálatos születéstáncba.

Kicsit később, úgy négy óra tájékán úgy éreztem, hogy jólesne egy kis meleg víz, így bemásztam a kádba és Szerelmem erős, forró vízsugárral locsolta kitartóan hol a hasamat, hol pedig a hátamat.

Végül már ez sem esett jól. Sőt már ülni sem nagyon tudtam. Úgy éreztem, hogy ha leülök gátolom a folyamat szabad áramlását. Inkább álltunk és tovább táncoltunk.
Párom megcsókolt. Legnagyobb örömömre és döbbenetemre csókja misztikus érzéseket indított el bennem. Valami magasabb és magasztosabb energiákat, amik túl mutatnak a „hétköznapi” szexualitáson, amik megmutatják a tökéletes eggyé válás kapuját. Ezekben a pillanatokban lettünk valóban egymáséi és örökre eggyek, bármi történjék is ezután. Ő, én, és a kicsi. A szenthármasság.

Öt órától a fájások állandósultak, csak a csúcsok adták meg az elmaradhatatlan ritmust táncunkhoz. Később, úgy körülbelül egy óra múlva támaszkodó pozíciót vettem fel a komód előtt. A ritmus először megállt, majd valami megváltozott. Sóhajtásaim mélyültek, nyögéseim elnyújtottak, öblösek lettek. A következő fájást enyhe székelési inger kísérte. „Máris?” gondoltam döbbenten. De nem volt időm további gondolatokra, mert a következő fájás csúcspontját határozott tolófájás kísérte.

„Jön a feje!” kiáltottam. Ekkor Nandu és Zsuzska már mögöttem térdeltek. „Tarts meg Bandi!” kiáltottam Szerelmemnek, mert tudtam, hogy a nyomnom kell, és nem voltam biztos benne, hogy lábaim elég erősen tartanak ehhez. Ő mögém ugrott és hónaljam alá nyúlva megemelt.

„Nyomjad! Itt a feje!” Bíztatott Nandu. És így is tettem. Bár erőlködésnek én nyomát sem éreztem. Olyan volt, mint egy elengedés. Mintha az én, csodálatos magzatomat közös, fáradságos küzdelmünk után végre bátran elengedhetném, kiengedhetném a mi kis biztonságos világunkba.

Az első tolófájással (tolóelengedéssel) megszületett.

Nem sírt, inkább méltatlankodott. Majd bebugyolálva, a karjaimban hamar elnyugodott. Ez a pillanat életem legmeghatározóbb pillanata lesz, amíg csak élek.

Egység, boldogság, szerelem született.

Köszönöm.

Köszönöm, minden Angyalnak, Védelmezőnek, Buddhának, Boddhiszattvának, Égi Őrnek, Istennek, hogy segítették, támogatták, egyengették csodálatos, háborítatlan érkezésedet, drága, pici Csenge.

Ez a vers születésed napján keletkezett, köszöntésedre:

Isten hozott

Isten hozott, kicsi Angyal
Légy üdvözölve közöttünk!

Isten hozott apró Hajnal
Angyalok szálltak fölöttünk!

Jöttöd vártuk, mint ama Messiást
Élteddel lett teljes a szerelmi nász.

Mosolyod, mint millió igazgyöngy
Szívünkön gördül szerte szét.

Hangocskád bársonyos dala
A kétely hálóját tépte szét.

Hisz velünk vagy, velünk élsz
Belőlünk lettél, szerelmünkkel kélsz.

Csenge, Csengő, Csengettyű
Kökényszemű Julcsa

Életünknek fénye
Boldogságunk kulcsa

Isten hozott!