Szabó T. Anna: Napkelte
Milyen egy újszülött feje?
Kerek és veres, akár a retek,
csibepuha és magzatmáz-szagú -
a ráncos, gyűrött, tengermélyi arcból
előpislog a világszomjas nézés.
Éppen egy felnőtt tenyerébe fér
a csontperemes, sapkaszerű fejbúb,
surrog a vér a vékony bőr alatt,
s a homlok felett lüktet a kutacs:
a csukottan is látó harmadik szem.
Apró, csupasz fej, gyönge és meleg,
remegő, mint a vénembereké,
és a mohó száj elszántan kutatja
a centrumot, az életadó forrást.
Megérkezett. Az addigi világ
zökken egyet, és megváltozik minden.
A hároméves fivérke feje
most egyszeriben irdatlannak tetszik:
durva, nagyhajú, mint egy kamaszé,
és teste a csepp csecsemőhöz képest
aránytalanul nyurga és erős.
Három nap alatt felnő egy gyerek,
mint a mesében. Megjött a kicsi,
és kérdés nélkül átveszi helyét
az ölmelegben. Övé az anya
odaadása, övé a királyság,
hatalma van a gyöngédség felett.
Beragyogja a környező világot
az önmagánál ezerszer nagyobb
izzó lángcsóva, barbár tűzgolyó,
és növekedni fog, és gyarapodni -
üdv néked, új fény, új parancsoló!