Szabó T. Anna: Napkelte

Milyen egy újszülött feje?

Kerek és veres, akár a retek,

csibepuha és magzatmáz-szagú -

a ráncos, gyűrött, tengermélyi arcból

előpislog a világszomjas nézés.

Éppen egy felnőtt tenyerébe fér

a csontperemes, sapkaszerű fejbúb,

surrog a vér a vékony bőr alatt,

s a homlok felett lüktet a kutacs:

a csukottan is látó harmadik szem.

Apró, csupasz fej, gyönge és meleg,

remegő, mint a vénembereké,

és a mohó száj elszántan kutatja

a centrumot, az életadó forrást.

Megérkezett. Az addigi világ

zökken egyet, és megváltozik minden.

A hároméves fivérke feje

most egyszeriben irdatlannak tetszik:

durva, nagyhajú, mint egy kamaszé,

és teste a csepp csecsemőhöz képest

aránytalanul nyurga és erős.

Három nap alatt felnő egy gyerek,

mint a mesében. Megjött a kicsi,

és kérdés nélkül átveszi helyét

az ölmelegben. Övé az anya

odaadása, övé a királyság,

hatalma van a gyöngédség felett.

Beragyogja a környező világot

az önmagánál ezerszer nagyobb

izzó lángcsóva, barbár tűzgolyó,

és növekedni fog, és gyarapodni -

üdv néked, új fény, új parancsoló!