Foglalkozása: holisztikus bába
Soha azelőtt nem találkoztam annyi kérdő arckifejezéssel és felvont szemöldökkel, mint amióta a foglalkozásom iránt érdeklődőknek azt válaszolom, hogy holisztikus bába vagyok. „Holisztikus micsoda?” „Milyen bába?” – hangzanak a bizonytalan visszakérdezések, amióta csak az USA Texas államában, El Paso-ban elvégzett tanulmányaim után, 2005 májusában hazatértem. Bár a holizmus fogalma nem cseng idegenül a természetes életmód iránt érdeklődők fülében, a bábasággal összefüggésben még nem terjedt el széles körben, pedig hazánkban is vannak olyan bábák, akik holisztikus alapelvek szerint folytatnak gyakorlatot.
Megvallom, sokrétűsége miatt nem könnyű definiálnom hivatásom mibenlétét még saját magam számára sem. Most mégis megpróbálom felvázolni, milyen lehetőségek rejlenek a szülés körüli segítő szolgálatban, amennyiben az holisztikus alapelvek, illetve a szüléskísérés bábai modellje szerint történik.
A görög holos (egész) szóból eredő holizmus fogalmában kifejeződik az elme, a test, az érzések, a spiritualitás és a környezet bevonása az egészségmegőrző és gyógyító folyamatokba. A holisztikus egészséggondozás a kapcsolódás elvén működik, amelyben minden mindennel összefügg, a teljes képbe ezért minden beleértendő, az érzékelés pedig egyszerre többféle csatornán keresztül, jobb féltekés módon megy végbe, amely a nyugati világban csak napjainkban kezdi visszanyerni évszázadokon át elfelejtett jelentőségét. |
A
szüléskísérés holisztikus paradigmájának alapja a test (életműködések),
az elme (gondolkodás) és a szellem (spiritualitás) elválaszthatatlan
egysége. Ennek felismerése azzal a belátással kezdődött, hogy az
elme fizikai „székhelye”, az agy, bizonyos értelemben nem csupán a
fejben, hanem a teljes idegrendszerben, így a teljes testben jelen van. Márpedig
ha az elmét és a testet egységnek tekintjük, akkor mégoly mechanikus testi
jelenségeknél is, mint egy csonttörés, ugyanakkora jelentőséggel bír,
hogy a sérült mit gondol és érez vele kapcsolatban, mint az, hogy hogyan
gipszeljék be. A szülés esetében, ahol a lelki folyamatok a lehető
legszembetűnőbb módon érintik a testi folyamatokat, a pszichés és
érzelmi állapotok feltérképezése nem csupán hasznos, hanem
elengedhetetlen. Ez természetesen megkívánja, hogy a várandósgondozást végző
és a szülést kísérő (szükségképpen azonos) segítő
hosszabb időt, vizitenként akár 1-3 órát is együtt töltsön kliensével,
hogy megértse, mi minden áll a fizikai testben megnyilvánuló jelenségek hátterében.
A bábaságról szóló irodalomban számtalan olyan esetről olvashatunk,
amelyekben a testi folyamatokat az érzelmek feldolgozásával sikerült segíteni.
Ilyen például az, amikor az anya nemi erőszak, abortusz vagy spontán vetélés
élményével a múltjában fél attól, hogy átadja magát a kitolási szakban
tapasztalható intenzív érzéseknek, ám ha kifejezi és feldolgozza az átéltekhez
kapcsolódó érzelmeit (gyászt, haragot, bűntudatot vagy bármi mást),
akkor képessé válik rá. Gyakorlatunkban a várandósgondozás alatt célzottan
is alkalmat teremtünk arra, hogy az ilyen és hasonló emlékek feldolgozása
megtörténhessen. Nálunk ez főleg személyes beszélgetés(ek) formájában
történik a várandósvizitek folyamán, de ismerek olyan bábapraxist is, ahol
csoportos szülésfelkészítés részeként foglalkoznak ezzel.
A
spirituális folyamatoknak abból a felismerésből kiindulva tulajdonítunk
nagy jelentőséget, hogy az anyává válás a nő egyéni szellemi útja,
belső fejlődése és önértékelése szempontjából kulcsfontosságú
élmény, így a teljes további életét meghatározhatja az, hogy a környezete
milyen mértékben tudja őt támogatni e mérföldkő átlépésében.
Az életszakaszváltás nagyszerűségének tiszteletére a holisztikus bábai
gyakorlatban nem ritkák a szülés előtti kisebb-nagyobb „útrabocsátó”,
„beavató” rituálék, történjen az akár egy meghitt személyes látogatás
vagy közösen elköltött ebéd, akár egy sajátosan koreografált, családi
vagy barát(nő)i körben megült kis szertartás keretében, illetve
valamilyen szimbolikus tárgy átadásával. Ez nálunk például egy színes gyöngysor,
amelyre annyi gyöngyszemet fűzünk fel, amennyi az általunk eddig kísért
valamennyi anya gyermekeinek, plusz a sajátjainknak naprakészen aktuális száma,
hogy a szülés előtt álló várandós megérezhesse az e tapasztalatban
előtte járó asszonyok génszintű, ősi tudásának erejét és rá
merje bízni magát, ha eljön az idő.
A spiritualitás tiszteletben tartásához kapcsolódik az is, hogy egy
holisztikus bábának legalább a szülés körüli szokások tekintetében
ismernie kell az anya kulturális és vallási környezetét is, hogy ennek
megfelelően kísérhesse a családot.
A
holisztikus paradigma szerint a test nem egy térben korlátozott egység, hanem
körülhatárolhatatlan energiarendszer, amely más energiarendszerekhez
kapcsolódik. Ebből nem csak az következik, hogy a holisztikus bábaság
a gyakorlatban a nyugati orvoslásnál sokkal tágabb teret enged az olyan gyógyító
rendszerek használatának, mint a homeopátia, az akupunktúra, a reiki vagy az
„energiagyógyítás” egyéb formái, hanem az is, hogy behatóan
foglalkozik a kismama környezetéből rá irányuló energiákkal, származzanak
azok emberi kapcsolatokból (párkapcsolati stabilitás, szeretet, szexualitás,
stressz, harag, aggodalom stb.) vagy a tárgyi környezetből (sugárszennyezés,
mikrohullám, elektromágnesesség stb.). Ennek létjogosultsága a gyakorlatban
leginkább azon mérhető le, hogy milyen meglepő hatékonysággal működnek
olyan „bábatrükkök”, mint például amikor egy elakadt vajúdás újra
lendületet kap attól, hogy a bába behív vagy kiküld valakit a szobából,
illetve megváltoztatja a tér energiáját egy ablak kinyitásával, a fények
tompításával vagy épp zenével.
Az előbbiek ismeretében nem kétséges,
hogy a várandós anya energetikai környezetének maga a bába is szerves részét
képezi. Kettejük kapcsolata egyenrangúságon, bizalmon és együttműködésen
alapul. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, például abban, hogy a bábák
igen gyakran tegező viszonyban vannak klienseikkel, döntéseiket pedig
mindig közösen készítik elő és hozzák meg, továbbá kölcsönösen
megosztanak egymással minden olyan információt, amely a másikat segítheti a
jó döntéshez szükséges tájékozódásban. Az egyenrangúság jellegzetes módon
abban is tükröződik, hogy a holisztikus szakemberek – még a gyógyítók
sem, nem csak az egészséges anyákkal foglalkozó bábák - nem nevezik az általuk
segítetteket páciensnek (amely a latin „eltűr, elszenved” szóból
ered), hanem előnyben részesítik helyettük a mellérendelést jobban tükröző
kliens, vendég, kismama, szülőpár stb. szavakat.
Az
érzékelésnek az a módja, amelyet írásom elején a „többféle csatornán
keresztül végbemenő”, illetve „jobb féltekés” jelzőkkel
illettem, szintén fontos jellemzője a holisztikus bábai gondoskodásnak.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bába nem csupán a külső, akár műszerekkel
vagy szűrővizsgálatokkal is mérhető tényezőkön keresztül
figyeli kliensét és hozza döntéseit, hanem a tudás belső forrásaiból
is merít. E források közül a legfontosabbak az anya belső
érzékelése és testi szintű tudása saját magáról, illetve a bába
intuíciója, vagyis az a tudás vagy megérzés, amely logikus gondolati
elemzés nélkül, közvetlenül keletkezik az emberben az összes energetikai
és egyéb tényező befogadásának eredményeképpen. Ki ne hallott volna
olyan esetről, amikor valaki orvoshoz fordult annak ellenére, hogy semmiféle
testi tünet nem mutatkozott rajta, pusztán annak alapján, hogy úrrá lett
rajta a „valami nincs rendben” érzése, majd kiderült, hogy valóban történt
a testében valamilyen változás, amelyet a vizsgálatok később
beigazoltak? Ennek valósága vezet bennünket, bábákat arra, hogy a műszerek
és tesztek által mutatott eredmények mellett nagyon komolyan vegyük azt is,
ahogyan az anya a benne végbemenő folyamatokról vélekedik és érez.
Ha
ki kellene választanom a holizmus alapelvei közül a számomra legfontosabbat,
az jó eséllyel a gondoskodás személyre szabottsága (individualizáltsága)
volna. Azért tartom ezt roppant lényegesnek, mert megtapasztaltam, egymástól
mennyire távol eső jelenségek lehetnek normálisak különböző
testalkatú és vérmérsékletű kismamáknál, illetve mennyire sokféleképpen
reagálnak ugyanarra a fajta segítségre különböző emberek. A
holisztikus gondoskodásban nincs olyan, hogy rutinbeavatkozás! Az, hogy
valakinek a súlya két kilóval nőtt-e a várandósság alatt vagy huszonöttel,
más megítélés alá esik, ha az illető negyvenöt kilóval kezdte a várandósságát
és más alá, ha kilencvennel, ezért olyan, hogy „ideális súlygyarapodás”,
önmagában nem létezik. Ha valakinek vajúdás közben egy bizonyos értéket
mutat a vérnyomása, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy a várandósvizitek
során, a mindennapi életben is annyi volt-e, vagy esetleg nagyságrendekkel több
vagy kevesebb. A „normális” határait ezért mindenki számára egyénileg
állapítjuk meg. Hasonlóképpen, egy hosszú ideje nem haladó vajúdásnál
lehet, hogy az egyik anyának azt javaslom, hogy táncoljon a párjával és
ringassa a csípőjét, egy másiknak azt, hogy gondolja át, van-e még
benne bármi félelem a szüléssel kapcsolatban, egy harmadiknak pedig azt,
hogy pihenjen le egy kicsit és próbáljon szundikálni a kontrakciók között.
A fókuszban mindig a szülő nő kell, hogy álljon, hiszen az ő
egyéni adottságai, szükségletei és ritmusa fogja meghatározni a szülés
folyamatának kibontakozását, nem pedig egy szabványosított táblázat számértékei.
Ez persze folyamatos, soktényezős mérlegelést von maga után a segítők
részéről, ami néha valamiféle mentális zsonglőrmutatványra
hasonlít, ezért az is fontos, hogy a saját magam számára mindig meg tudjam
indokolni – és lehetőleg le is írni, hogy visszakövethető legyen
-, hogy mit milyen megfontolásból javasoltam vagy tettem.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a holisztikus bábai gondoskodásnak ne volnának szabályai, keretei. A gyakorlat szakmai protokolljait – például azt, hogy milyen eszközöket, gyógynövényeket vagy homeopátiás szereket mire használunk - azonban a bába (illetve az egyazon praxisban dolgozó bábák köre) saját magának írja és fejleszti, hiszen figyelembe kell venni a bába személyes szakmai profilját (pl. mely alternatív gyógyító rendszerekhez ért megfelelőképpen és melyekhez nem), a gyakorlat jellegét (pl. zajlik-e tanoncképzés), az infrastruktúrát (pl. milyen messze van a legközelebbi kórház), illetve a naprakész kutatási eredményeket, hogy a gyakorlat valóban tudományos bizonyíték (evidencia) alapú lehessen.
A holisztikus segítők tisztában vannak azzal is, hogy a kliens energiarendszerét bármi, a legkisebb impulzus, elejtett megjegyzés vagy látszólag véletlenszerű esemény is befolyásolja, ezért nem dédelgetik magukban azt az illúziót, hogy ők lennének azok, akik a folyamatokat végsősoron irányítják. Egy holisztikus gyógyító akkor hatékony, ha felismeri azokat a parányi szikrákat, amelyek az egészség irányába hatnak, és segíti fellobbanásukat ahelyett, hogy kioltaná őket.
A
holizmus elválaszthatatlan annak a ténynek a maximális tiszteletben tartásától,
hogy a felelősség mindig az egyén kezében van a saját egészségét
illetően. Ez még akkor is így van, ha az illető azt hiszi, hogy
teljes mértékben átadhatja ezt a felelősséget egy gyógyszereket és más
beavatkozásokat rendelő, hierarchikus orvosló rendszernek, hiszen
azt a döntést is ő hozza, hogy kiadja-e a kezéből a felelősséget
vagy sem. Senki nem képes valaki mást egészségessé tenni, ha ő maga
nem akar az lenni és nem tesz érte. Különösen igaz ez a bábai
gyakorlatban, ahol rendkívül nagy súlyt fektetünk az egészséges táplálkozásra,
a káros szenvedélyektől való megszabadulásra, a testmozgásra, a
stressz csökkentésére és hasonló tényezőkre, amelyek mind az egyén közvetlen
hatáskörébe tartoznak. Az egyéni felelősségvállalás elvéből következik,
hogy bábaként az egyik legfontosabb feladatunk támogatni a szülőpárokat
saját felelős döntéseik meghozatalában, elsősorban azáltal, hogy
rendelkezésükre állítjuk a birtokunkban levő legteljesebb, legfrissebb
és leghitelesebb információkat. A szülő nő és a szülést kísérő
segítő csapatmunkában dolgozik, ahol a legfontosabb „csapattag” maga
az anya! Ha egy anya a saját döntéshozó folyamatait és megérzéseit követve,
önerejéből megy végig a vajúdás transzformatív élményén, az rendkívül
gyümölcsöző hatással lehet az élet minden területére. „Megcsináltam!
Ha erre képes voltam, többé nincs előttem lehetetlen az életben!” -
sokszor hallottam már anyáktól a szülés utáni percekben e szavakat.
A
természetességre való törekvés hangsúlyozása közben könnyen felmerülhet
az a kérdés, hogy a technológiaközpontú orvoslással összehasonlítva a
holisztikus gyógyítás, illetve bábaság vajon alaphozzáállás szintjén
technológiaellenes kell-e, hogy legyen. Nos, a helyzet az, hogy bár bizonyos
egészségmegőrző vagy gyógyító módszerek gyakorlása (pl. reiki,
dietetikus megelőzés, gyógynövényterápia) egyáltalán nem jár együtt
bonyolult műszerek vagy más technológiák alkalmazásával, a holisztikus
segítők igenis használhatnak, és használnak is fejlett technológiát a
munkájukhoz (különösen diagnosztikai célokra), amennyiben szükséges. A bábai
gyakorlatban leghasznosabbnak bizonyuló technológiák közé tartoznak például
különböző vér- és vizeletelemző vizsgálatok, illetve olyan eszközök,
mint a vérnyomásmérő, a szívhanghallgató vagy az oxigénpalack. A technológia
azonban mindig az egyén szolgálatában kell, hogy álljon,
ahelyett, hogy megengednénk, hogy eluralja az egészséggondozást, helyettesítse
az emberi érintést vagy diktálja a gyakorlat szabályait. Sosem szabad például
csak a gépnek hinni, ha az anya mást érez, mint amit a gép kijelez.
A holisztikus gondolkodásmód jellemzői között hadd említsem meg azt is, amellyel kapcsolatban talán a leginkább eltérő a más paradigmák szerint gondolkodók vélekedése. Ez pedig a halál elfogadása az élet körforgásának részeként. A technológiaközpontú paradigma rejtett üzenete valahol mindig az, hogy egy „boldogabb távoli jövőben”, ha kellően fejlett műszerek és gyógyszerek állnak majd rendelkezésre, a technológia diadalt arathat a halál felett, sőt, ez tekinthető az orvoslás végső céljának. Következésképpen a halál a technológiaközpontú orvoslás szemében kudarcnak számít, mondván, hogy „nem sikerült a beteget megmenteni”. Innen pedig csak egy lépés az, hogy egy haláleset bekövetkeztekor rögtön bűnbakot is kelljen keresni, aki a „kudarcot” vallotta. Ezzel szemben a holisztikus segítők többsége a halált nem a létezés végeként, hanem létsíkváltásként, illetve az egyén fejlődésének újabb szakaszaként értelmezi, hiszen az embert felépítő energia nem vész el, csak átalakul. Bár a halál elfogadása korántsem készteti a holisztikus segítőket arra, hogy elébe siessenek vagy felelőtlenül bánjanak klienseikkel, mégis lehetővé teszi számukra, hogy mélyen megbízzanak az univerzum alapvetően biztonságos természetében, illetve a benne rejlő bölcsességben. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a problémákra való számítás, a félelem könnyen önmagát beteljesítő jóslattá válhat az élet minden területén, így a szüléskísérésben is, fel kell ismernünk, hogy ez a bizalom rendkívül értékes bábatulajdonság.
„A bábák a női testet sajátos és veleszületett módon normálisnak
tekintik. A szülészeti ellátás bábai
modellje azt tanítja a nőknek, hogy bízzanak a várandósságban és a szülésben,
mint élettani folyamatokban, ráhangolódva arra, ami normális, oly módon,
hogy az attól való eltérések könnyen felismerhetők legyenek. A bábaság
hite szerint az orvosi modell téved abban a feltételezésében, hogy egy normális,
egészséges folyamat eleve veszélyes volna. A bábai modell bizalma a várandósság
és szülés természetes folyamataiban, illetve a szülésnek elsősorban társadalmi
(nem orvosi) eseményként való fókuszba állítása a normálisságnak olyan
atmoszféráját teremtik meg, amely ellenpontozza a kultúránkon eluralkodott
vészhelyzet-hisztériát, mely a szülést manapság övezi. Röviden, míg az
orvosi modell mindenáron a halál elkerülésére fókuszál, a bábai modell a
várandósság és a szülés életadó folyamatainak táplálására törekszik.
Minden követ megmozgat annak érdekében, hogy optimális egészségi és közérzeti
állapotot teremtsen a gondjaikra bízott anyák és kisbabáik számára.”
– írja Anne Frye Holisztikus Bábaság című könyvében.
A bábai gondoskodás holizmusa számtalan
izgalmas módon megnyilvánulhat a mindennapi gyakorlatban. Engem leginkább
azok a pillanatok nyűgöznek le, amikor egyik-másik vajúdásnál
valamilyen megtorpanást vagy készülődő komplikációt egy látszólag
teljesen oda nem illő javaslattal vagy cselekedettel lehet látványos
sikerrel elhárítani. Például a száj és a torok, illetve a méhszáj és a
gáttájék közötti reflexkapcsolat élő bizonyítékaként sokszor láttam
már olyat, hogy egy vajúdás új lendületet kapott pusztán attól, hogy az
anya ellazította az ajkait, csókolózott a párjával vagy épp mélyebb fekvésű
hangokat kezdett el kiadni a zárt torkú, magas pánikhangok helyett. Hasonlóképpen
rendkívül hatásos lehet, ha a vajúdónak segítünk abban, hogy ellazítsa vállait,
hiszen a fájdalmasan felhúzott, feszült vállak a test többi részének feszültségét
is magukban hordozzák, így ellazításuk jótékonyan hat a megnyílás
folyamatára, a tágulás előrehaladására. Másoknál ugyanezt vizualizálható
képek felidézésével sikerül elérni, például nyíló rózsáéval vagy szélesre
tárt kapuéval, amelyen át megérkezhet a kisbaba. Azok számára, akik a méhszáj
tágulása felől kizárólag hüvelyi vizsgálatok alapján szoktak tájékozódni,
az is meglepő lehet, hogy milyen nagy pontossággal meg lehet ezt becsülni
olyan tényezők együttes figyelembe vételével, mint az anya légzése,
viselkedése, testtartása, hangjai, egyes testi tünetei (pl. hányinger vagy lúdbőrözés),
illetve az, hogy hol hallhatók a leghangosabban a baba szívhangjai.
Bár kétségtelenül igaz, hogy az ilyen és hasonló bábatrükkök sikere adja e hivatás savát-borsát, a végső szépsége mégsem ebben rejlik, hanem azokban a pillanatokban, amikor a szülő anyáért még ennyit sem kell tennünk (vagy ahogy az egyik kedves mesterbábám fogalmazott: egy bábának leginkább két jó kézre van szüksége, és arra a tudásra, hogy mikor üljön rajta.). Amikor egy sarokban üldögélve, onnan csak egy-egy szívhanghallhatás erejéig kimozdulva tehetek tanúságot arról, hogy a női őserő az ultramodern műszerek korában is magától működik a legjobban, s amikor a szülés szerencsés befejeződése után – minden szülés után – köszönetet mondok a családnak a megtiszteltetésért, hogy jelen lehettem, akkor érzem igazán, hogy nem csak a várandósság, de a bábaság is áldott állapot.
Noll Andrea Nandu
2006.03.19
Irodalom:
Robbie
Davis-Floyd: The Technocratic, Humanistic and Holistic Paradigms of Childbirth
(„A szülés technokratikus, humanisztikus és holisztikus paradigmája”).
International Journal of Gynecology and Obstetrics, Vol 75, Supplement No.1, pp.
S5-S23, November 2001.
Anne
Frye: Holistic Midwifery
(„Holisztikus bábaság”) 2. átdolgozott kiadás, Labrys Press,
Portland Oregon, USA,1998.
© Holdudvar Bábaház
A honlapon szereplő írások és képek
a szerző írásos engedélye nélkül semmilyen formában nem másolhatók
vagy sokszorosíthatók, beleértve a más weblapra történő átmásolást
és az e-mailes továbbítást is.